Elindultam egy úton. Hogy merre megyek megyek még nem tudom. Nem azért mert nincs célom, hanem azért, mert mindig csak a következő lépcsőfokra /ajtóra/ koncentrálok. Az apró türelmes léptekkel haladok most már ,persze nem mindig volt így. Másként látok dolgokat ,mint eddig ,de ez nem baj. Azért időnként magasabban áll a káosz ,mint én, de igyekszem rendet tenni. Most is gyűlik a felleg, de remélem hamar megérkezik a válasz a kérdéseimre.
Néha sírok, néha kacagok véget nem érőn ,keresem kutatom a következő ajtót , ami elég messze van még. Nem csüggedek, mert úgy gondolom és hiszem a feladatom erre az életre a válasz a kérdéseimre és a tett amit ezek után meg kell tennem.