Félelem !

Biztos mondtam már . Tudtam az első perctől kezdve ,hogy baj van. A boszi énem súgta. De ki figyel az ilyenre. Épeszű ember hárít. Ez természetes. Azután jött a felismerés. Most a félelem, hogy meddig lesz az enyém és mi lesz vele ha nem leszünk se én se az apja.

A minap rosszul lett elájult és a testét kiütések borították. Nagyon megijedtem ! Jeges kéz markolta a szívem ! Féltem, hogy nagy a baj és féltem mi lesz ha kórházba kell mennünk. Akkor jöttem rá milyen jó, hogy eddig nem volt semmi gond. Remélem ilyen komoly ezután sem lesz.

Furcsa az ember. Ilyenkor teszed a dolgod mint a gép , de utána megroggyansz ! Átfut az agyadon minden és félni kezdesz! Félni és persze félteni!

Neki nem lehet baja ! -mondja az Apu mint egy mantrát és gonoszűző varázsigét .Elszántan halkan hangosan olyan erővel ,hogy mindenki elhiszi. Én is .

Ilyenkor megfordulok. A futás véget ér! Szembenézek bármilyen szörnnyel és a szemébe vágom ! Ő az enyém és nem bánthatja senki ! Megeszem az óriást is !

Persze ,teszem mindezt annak tudatában, hogy a párom áll mögöttem , a nálam sokkal erősebb ,de be nem ismert hitével, és mögötte ott a mi kis csapatunk: a

"gá-gá doktornő", az óriás pilóta, a kishercegnő és persze Mama.

Itt jön a mottó: Nézz szembe félelmeiddel ! Nehezen ,de nyertem . Most is !

Aznap járt nálunk a kicsik pap bácsija is . Megszentelte a házat, osztott áldást. Ránk fért . Merthogy véletlenek nincsenek ! ................