Esőember:
Azt gondolod, veled nem történhet meg. Csak mással. Sajnálod őket és persze megérted. Úgy gondolod kizárt, hogy ilyen veled essen meg. Azután történik valami és beindul a gépezet.Vársz , reménykedsz, bizakodsz és viszed . Ahova mondják.Azután vársz és bizakodsz. Elvégre ez veled nem eshet meg. És jön a diagnózis . Senkinek sem kívánom az érzést!
Először kétségbeesel , majd sajnálod magad és csak ezután keresel kiutat ebben a helyzetben. Nem véletlenül ebben a helyzetben , mert ebből nincs kiút. Bár Én még reménykedem titkon, hogy az én a mi kisemberünk nem ESŐEMBER.
Ezért is kezdtem bele ebbe terápiás jelleggel is. Hátha segít feldolgozni,átélni a kezdeti fájdalmat. Mert fel kell állni muszáj miatta is és a többi csemeténkért is.
This entry was posted
on 5:08
and is filed under
családom,
kereszt
.
You can leave a response
and follow any responses to this entry through the
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.
Szia
Ha nem hagytál volna megjegyzést a blogomban én sem ismertelek volna meg.
Csodálatos ember vagy, és a reményt tényleg sosem szabad feladni. Remélem a Te gyermekednek is sikerül az iskolai beilleszkedés.