Posted by: anuka in

Baráti ölelések




Ahama fordításában az 'ölelésről":
Igazából nem is jó szó rá a díj -szóljon, akinek eszébe jut jobb kifejezés- inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!

A blogomat akkor kezdtem el írni amikor Matyikáról kiderült , hogy azon emberek egyre bővülő táborát erősíti sajnos akiket így hívunk AUTISTÁK. Bár én jobban szeretem az esőmanó kifejezést. Akkor úgy gondoltam segít majd nekem és remélem másoknak is megérteni a megérthetetlent és elfogadtatni őket.

Bár internetes barátságaim nem itt kezdődtek , de ezen barangolásaim alkalmával találkoztam velük( a teljesség igénye nélkül) Margitka, gondaanyu, Anyulia, CDrága Cserike, Klikkem, Csokiparány, Bodzácska, Ágnes és a többiek. És még nem is említettem a sorstársaimat akik szintén érintettek az autizmussal és nem írnak blogot.

Ezt az ölelést Bodzától kaptam és szeretném továbbadni azoknak akik segítenek ,segítettek Nekem túlélni! KÖSZÖNÖM!

Margitka, Gondaanyu , Csokiparány,és persze Bodza, Esőanyu

This entry was posted on 5:14 and is filed under . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

2 megjegyzés

Szia Anuka!
Olyan jót nevettem, amikor megláttam a rendszeres blogolvasóim között ezt a szót: anuka. Az én kicsikéim is így hívnak engem, bár mostmár nem n-nel, hanem ny-el. Gyorsan rá is kattintottam a nevedre. Aztán olvasom, hogy egy "esőmanó" anukája vagy. Rögtön tudtam, hogy mire gondolsz, de végigolvastam a bejegyzéseidet. Nagyon szépen írsz, és azt hiszem tudom mit érzel.
Szeretném, ha tudnád, hogy Te egy kis csodának vagy az anyukája. Azt hiszem, hogy amennyi bánat összegyűlhet a hónapok, évek során annyi különleges csoda fog érni Téged, amíg egymásnak meglesztek Ti és a kis Esőmanótok.
Van egy barátnőm, az ő kisfia is Esőmanó (nagyon tetszik ez a meghatározás!!!), és amikor az én harmadik kisfiam elindult, a barátnőm akkor hatéves autista kisfia kancsóból öntött magának vizet a poharába, és egy csepp sem ment mellé. Földöntúli boldogság volt az arcán, és én meg csak sírtam örömömben. Közben az én picikém totyogott, de ez senkit nem rendített meg. Az természetes volt.
Ha elmegyek a barátnőmékhez egyszerűen megborzongok, mert az a kisfiú, aki valójában nem kommunikál, kerüli az érintéseket, odabújik hozzám, és ringatja magát az ölemben, és bár egyetlen szót sem mond, mindent megértet a maga módján.
Kívánom Neked, hogy minden napra jusson valami bizsergető csoda, ami örömkönnyeket csal a szemedbe.

Megjegyzés küldése